5. rész "Louis Tomlinson"

A levelet és a rózsát betettem a táskámba. Nem akartam, hogy bárki is észrevegye.
- Majd otthon elolvasom. - gondoltam magamban.
Hirtelen megláttam őket, de most csak hárman voltak. A szöszi, a göndörke és az álombeli gyilkosom. Nem nézett rám. tekintete hűvös volt és merev, mintha nem is akart volna foglalkozni velem. Egyszerűen levegőnek nézett. Leültek. A göndör és a szöszi egymás mellé, a répás az előttem lévő sorba. Vajon hol lehet a padtársam? Ezen agyaltam egy darabig, de gondolkozásomból és visszataszító hang ébresztett fel.
- Jó reggelt! Mrs. Johnson vagyok az új nyelvtan tanár. Kérlek nyissátok ki a könyveket a 20. oldalon. Mielőtt elkezdenénk az órát, valaki diktálja be nekem a hiányzókat...Miss Parker? - mutatott a 2 lány osztálytársam közül az egyikre.
- Khhhmm...azonnal tanárnő. - mondta és körülnézett a teremben.
- Igen? - kérdezte Mrs. Johnson türelmetlenül.
- Csak Zayn Malik és Liam Payne hiányzik, de ők minden évben szeptemberben elmennek. Cserediák programban vannak.
- Bostonba mentek tanárnő. - szólalt meg érdes hangján a göndörke.
- Köszönöm...Mr...öö...
- Styles. Harry Styles. - válaszolt.
- Igen....nos köszönöm Mr. Styles, de a jövőben kérem csak akkor szóljon, ha kérdezem.
Harry nem szólt semmit, csak komoran, akárcsak a barátja a tanárnőt nézte.
- Köszönöm a jelentést Miss Parker. Most kezdjük az órát.
Nem tudom, de ebben az iskolában minden óra ilyen unalmas? Még csak ez a második óra amin benn vagyok, de szét unom az agyamat. Nyelvtanból is ismételünk. nem szerettem a nyelvtant, de jó voltam belőle. A percek csigalassúsággal teltek, de mikor már minden veszni látszott megszólalt a csengő. Mrs. Johnson feladta a leckét és kiengedett minket. Az elsők között voltam akik kiléptek a teremből. Nem akartam még egy perccel sem tovább maradni ezekkel az idiótákkal. Tényleg azok. A lányok igazi kis városi libák, akik játsszák az okost, de amúgy belül semmi sincsen. A fiúk mindennel foglalkoznak csak azzal nem amivel kellene. Aztán ott vannak ők öten ( most csak hárman) nem tudom, hogy mit gondoljak róluk. Tudom, hogy valami nincsen rendbe velük, de mégis órán ők voltak a legnormálisabbak.
Éppen a lány WC felé tartottam mikor valaki hátulról megfogta a vállam. Összerezzentem. Azt hittem, hogy a répás lesz. Hálára  vált arccal fordultam meg.
- Szia Csajszi! - vigyorgott az arcomba Maya.
- Uhh...Szia Maya! Jó, hogy látlak. - mosolyogtam vissza.
- Valaki mást vártál?- kérdezte mosolyogva.
- Neeem. - füllentettem, de újdonsült barátnőmet nem tudtam átvágni.
- Perszeee. Ne kamuzz. - nevetett. - Meséld el!
- Biztosan nem fogja elmondani senkinek. - gondoltam magamban. - Meg amúgy is ki másnak mesélhetnék róla?
- Kérlek. - könyörgött.
- Na jó! De meg kell ígérned, hogy senkinek sem fogsz róla mesélni.
- Így görbüljek meg. - mutatta fel a kisujját.
- Rendben. Tudod arról van szó, hogy van 5 srác az osztályban és...
- Várj..te most Niallre, Harryre, Liamre, Zaynre és Louisra gondolsz?
- Ismered őket? - vontam fel a szemöldökömet.
- Te most viccelsz? Őket mindenki ismeri. Ők a suli ügyeletes rossz fiúi és nem utolsó sorban rohadt jól néznek ki.
- Ezzel nem vitatkozom, de valamiért nekem nem annyira szimpatikusak.
- Értem, de miért kezdtél el róluk mesélni?
- Velük kapcsolatos csak te félbe szakítottál.
- Bocsánat. Kérlek folytasd. - mosolyodott el.
- Van az a srác..aki mindig répás cuccokban jár.
- Louis Tomlinson.
- Szóval így hívják. Jó tudni. - mosolyodtam el. - Valami nem stimmel vele.
- Ezt meg, hogy érted? - érdeklődött.
- Mikor ránézek olyan furcsa érzés van a hasamban, de ez nem olyan érzés, mint amire gondolsz. Tudom, hogy hülyének fogsz tartani, de amikor először a szemébe néztem tegnap, akkor elfogott...a félelem. Mikor hazafelé mentem suli után odajöttek mellém és felidegesítettek. Pont léptem be az ajtón és egy utolsót még hátra néztem, és láttam, hogy ott áll a kapuban és engem néz. Nem foglalkoztam a dologgal, de tegnap este is állt valaki a ház előtt a sötétben. Nem láttam pontosan az arcát, de én meg mernék esküdni, hogy ő állt ott. Ja, és a legjobbat kihagytam. Valaki névtelenül rózsát és leveleket küldözget nekem. Fogalmam sincsen, hogy mi az értelme az üzeneteknek. Röviden ennyi...
- Váó, még csak egy napja jársz ide és máris annyi minden történt veled, mint egy olyannal aki évek óta idejár.
- Maya!! - nevettem.
- Bocsi, hát nem tudom, hogy ezt miért csinálja. Én normálisnak gondoltam. A legjobb barátját, Harryt már első óta be akarom cserkészni...
Láttam rajta, hogy még mesélni akar, de megszólalt a csengő és el kellett búcsúznunk. Én is visszamentem a terembe. Meglepetésemre a mellettem lévő szék nem volt üres....