3. rész " Titokzatos idegen"

"Tudnom kell van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. Várom, hogy kezed,szemed,ajkad..holnap végre láthatom"
- Van itt valaki?- kérdeztem meglepődve.
Nem érkezett válasz. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehetett a rejtélyes feladó, de nem érkezett válasz.
- Na ki volt az?- kérdezte anya az étkezőből.
- Nem tudom. Ez jött.- bementem anyához és megmutattam a rózsát és a levelet.
- Ez gyönyörű. - mondta anya a virág felé sandítva. - Mi az ott a másik kezedben?
- Csak egy levél, de nem tudom, hogy mit jelent.
- Elolvashatom? - kérdezte anya.
- Persze. - nyújtottam át neki a levelet.
- Ez annyira romantikus. - sóhajtott színpadiasan amikor elolvasta.
- Szerintem is. - pirultam el.
- Tényleg nincsen semmi ötleted, hogy ki küldte?
- Nincsen. Ez annyira gáz. - sóhajtottam és lehuppantam a kanapéra.
- Mi annyira gáz? - kérdezte apa, aki pont most ért haza. - Szia édesem!- ment oda anyához és megcsókolta. - Szia Prücsök! - jött oda hozzám és egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez az egész. - mondtam.
- Ennyire rossz az iskola? - kérdezte és levette a kabátját.
Apa a világ legviccesebb embere akit valaha ismertem. Egyszerűen nem tud úgy megszólalni, hogy ne nyomja a hülyeséget, de ezt imádom benne. Igazából teljes ellentéte a tipikus bankigazgató elképzelésnek. Mindenki egy kövér, szemüveges, kopasz embert képzel el mikor elmondom, hogy mi a foglalkozása. Nagyot is néznek amikor megismerik. Apa magas, kisportolt és fekete, dús haja van, ami kicsit már őszül, de ő ettől még macsósabban néz ki. Ja, és legmeglepőbb, hogy mindenki egy unalmas aktakukacnak festi le magában, pedig apa legaktakukactalanabb ember a Földön. Igazán illúzió romboló személyiség ilyen téren. A munkatársai imádják, ez is nagyon szokatlan, hogy a beosztottak ennyire szeretnék a főnöküket. Apa sosem bánik beosztottként velük, mindig egyenrangú félként beszél velük. Annyira imádom a személyiségét. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ő a világ legszuperebb apukája.
- Nem az iskola. Na gyere, ülj le! Hosszú történet lesz.
- Ne kímélj. - mosolyodott el és leült mellém.
Elmeséltem neki mindent az iskola bejáratától, a félelmen keresztül, a rózsáig mindent. Nagyon jó halgatóság volt, nem szólt közbe csak amikor a végére értem.
- Hát Mel...- mondta teljes komoly arccal. - Fogalmam sincs, hogy mit csinálj. Ez anyád hatásköre. - mondta nevetve.
- Kösz apa! Tudtam, hogy rád számíthatok.
- Örülök, hogy segíthettem. Em! Mi a vacsora? Éhen halok!
- Makaróni. Ott van a tűzhelyen.
- Köszi Szivi. - mondta a legidegesítőbb hangján.
- Na..én megyek fel és lefekszem aludni.
- Rendben. Majd később felmegyünk hozzád. - szólt aki a dolgozóból.
- Oké. - mondtam fáradtan.
Gyorsan felkaptam a táskámat és ahogy a lábaim engedték felmentem a szobámba, A szoba a folyosó végén volt. A falak lila és fekete színben pompáztak. Hatalmas ágyam volt és saját fürdőszobám. Volt egy teraszom is ahova anya rózsákat ültetett a nyáron és mostanra gyönyörűen körbefutották a korlátot. Igazi hercegnőnek éreztem magam amikor kimentem oda. Látni lehetett onnan egész Londont.
Ma még nem kaptunk házit, tehát bepakoltam holnapra és elmentem lefürdeni. A fürdőszobában volt  zuhanyzó, fürdőkád és egy hatalmas tükör egy szekrénnyel. A csempét kidekoráltam üvegfestékkel, így nagyon otthonosan nézett ki. Megnyitottam a csapot és engedtem, hogy a meleg víz simogassa a testemet.Teljesen ellazultam, de a gondolataim folyamatosan a levélre tévedtek.
- Vajon ki tette a küszöbre? - ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a kádból és felöltöztem.
Nagyon meleg volt a szobában, ezért odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Kinéztem az ablakon. Egy alak állt a ház előtt a sötétben. Láthatta, hogy látom, mert engem nézett. Csak engem. Mikor apáék lent lekapcsolták a villanyokat megfordult és elment. Meg mernék rá esküdni, hogy a répás srácot láttam. De mit csinálhat itt kinn egyedül a sötétben? Miért figyel engem?...