2. rész "A rózsa"

Rocky nagyon örült, hogy láthat. Még kölyök kutya, de akkora erő van benne, mint egy kifejlett zsiráfban. Rögtön rám ugrott és nyalogatni kezdett.
- Szia Rock! Te is hiányoztál nagyfiú!
- Már itthon is vagy Melodie? - kérdezte anya és lejött az emeletről.
- Sportnap van a suliban. Semmi kedvem nem volt ott maradni.
- Pedig olyan ügyesen kézilabdázol. Nem tetszik a suli?
- De....- motyogtam.
- Aj-aj! Itt valami gond van. - vonta le a következtetést. - A konyhába! Most!
Anya nagyon csinos, rövid barna haja és kék szemei vannak. Olyan, mintha egy belső ritmusra lépkedne. Ellenben nekem hosszú sötétbarna hajam van és barna szemem. Annyira szeretnék rá hasonlítani, de én kiköpött apa vagyok.
Lepakoltam a táskámat az előszobában, leszedtem magamról Rockyt és elindultam a konyhába.
- Makarónit csinálok.
- Köszi anya. Imádom.
- Na de most meséld el, hogy mi történt.
- Van 5 srác....
- Hmm..helyesek. - kérdezte anya viccesen.
- Azok. - mosolyodtam el. - De most nem az a lényeg.
- Hát? - kérdezte.
- Mikor megjöttem nagyon megbámultak, de volt egy srác közöttük. Amikor belenéztem a szemébe nagyon megijedtem. Ő tetszik a legjobban és megijedtem. Anya, rendesen megijedtem tőle. Miért van ez?
- Megijedtél? Ezt, hogy érted?
- Nem tudom. Én se értem. Belenéztem a szemébe és egy különös érzés fogott el.
- Nem tudom Melodie. Én soha nem éreztem ilyet még.
- De ez semmi. Amikor jöttem haza felé odajöttek mellém és szó szerint felidegesítettek. Mikor meg bejöttem a kapun a barna srác állt a kapuban és engem nézett, aztán ő is elment a többiekkel.
 - Nagyon furcsa. De ugye nem bántottak?
- Dehogyis. Semmi ilyenről nem volt szó...
- Akkor kicsim nem tudom, hogy mit csináljak. Szerintem várjuk meg, hogy holnap mit fognak csinálni.
- És a legjobban még nem is mondtam..osztálytársaim.
- Hát akkor ezt jól kifogtad kicsim. - nevetett anya.
- Ez nem vicces. Két lány van rajtam kívül az osztályban, ők meg totál retardáltak.
- Nem ez tényleg nem az. - mondta anya és alig bírta visszatartani a nevetését.
- Neked se mesélek el többet semmit. - vágtam be a durcit.
- Ne haragudj kicsim. Tessek itt az ebéd.
Durcásan enni kezdtem a makarónit. Már az utolsó falatoknál tartottam amikor csöngettek.
- Kinyitod? - kérdezte anya. - Még be kell fejeznem ezt a tervet és küldöm is New Yorkba.
- Rendben.
Elvonszoltam magam az ajtóig. Nagy meglepetésemre nem állt ott senki, csak egy szál rózsa feküdt a küszöbön egy levéllel. A levélen ez állt:
.....