1. rész " Új iskola, új emberek"

Sziasztok!
Melodie Scott vagyok. 17 éves és most költöztem a családommal Londonba. A szüleim Emma és Matt. Apukám bankigazgató, anyukám divattervező. London egyik legszebb környékére költöztünk, egy gyönyörű kertes házba. Nagyon örültünk ennek a teleknek, mert a kuytusom Rocky is otthonosan érezheti magát itt. Testvérem nincsen, de a szüleim mindent megtesznek, hogy pótolni tudják. Tényleg mindenem megvan csak az nincsen meg amire a legjobban szükségem van: barátokra. A régi iskolámban mindenki elkerült. Senki nem akart egy olyan lánnyal barátkozni, mint én. Ezért maradt nekem a zene. Az időm nagy részét gitározással töltöm. Nem tartom magamat különcnek, csak másnak, mint a többiek. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy mindig önmagamat adjam, így nem lesz sok barátom, de ők legalább magamért fognak szeretni.
Szeptember van. A tanév most kezdődik. Augusztusban eljöttünk és beiratkoztam a Groove Hill középiskolába. Azért választottam ezt az iskolát, mert kevesen járnak ide, ezért úgy gondoltam, hogy könnyebben be tudok majd illeszkedni. Tévedtem...
Sűrű felhőréteg ereszkedett a főváros fölé. Az iskola pár utcányira van a házunktól, de apa ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen. Amikor megláttam az iskola épületét elfogott a pánik.
- Semmi baj Prücsök. - mondta apa.
- Félek. - nyögtem.
- Ez természetes, de te csak add magadat és akkor nem lesz semmi baj. - mondta és leparkolt az iskola előtt. - Ügyes legyél!
- Köszi apa. Suli után találkozunk.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam a tanári szoba felé. Ahogy sétáltam a folyosón mindenki borzasztóan megbámult. Különösen 5 srác, akik egy csoportban álltak a szekrények mellett. Gondoltam, hogy ők az iskola rossz fiúi, mivel nem messze tőlük egy csapat lány állt és idétlenül vigyorogtak rájuk.
- Hát persze. - nevettem magamban. - Ők a suli szépfiúi. Minden csaj odavan értük. - ezen kicsit elmosolyodtam. Szerintem ők is észre vették, mert mosolyogni kezdtek. Tudták, hogy mire gondolok, mikor rájuk és a lány csapatra néztem. Igazából nem néztek ki rosszul. Az öt srácból 4 barna volt és volt egy szőke. Aki rögtön jobban megtetszett az egy barna hajú srác volt, gyönyörű barna szemekkel és répás pólóban. Ott állt és ahogyan a szemébe néztem éreztem valamit, de ez nem szimpátia volt, hanem félelem. Igen. Megijedtem tőle, de ezt az érzést gyorsan elhessegettem és a másik 4 -re néztem. Ők is nagyon helyesek voltak, de amikor az ő szemükbe néztem nem éreztem semmit.
Kavarogtak bennem az érzések amikor bementem az igazgatóiba.
- Jó napot! - köszöntem. - Melodie Scott vagyok.
- Szervusz Melodie. Jane Ross vagyok, az igazgatónő. - fogta meg a kezem. - Örülök, hogy a tanulók leszel.
- Köszönöm Mrs. Ross, én is nagyon örülök.
- Figyelemre méltóak a jegyeid. A 11.B.-be fogsz járni. Itt van az órarended. Remélem jól fogod magad érezni nálunk.
- Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Viszont látásra!
- Szia Melodie! - köszönt el.
Az igazgató alacsony nő volt, vékony alkattal. Fekete haját összefogva viselte. Volt a személyiségében valami barátságos.
Gyorsan megkerestem a tantermet, ahol az órám les. Bementem a terembe és odaadtam a tanárnak az igazolásomat.
- Szia Melodie! Osztály, ő itt Melodie. Mától az osztályba fog járni,
- Szia Melodie! - köszöntek kedvetlenül.
- Sziasztok!
- Keress egy szabad helyet és ülj le kérlek.
Az osztály nem volt túl nagy. Kettes padok voltak. Rajtam kívül még 2 lány volt az, de ők eléggé maguknak valók voltak. Ahogy elindultam a padok között észrevettem, hogy az 5 fiú is az osztályban tanul. A göndörke és a szöszi egymás mellett ültek. A helyes répás és egy másik teknősös felsős egy mást mellett közvetlenül mögöttük. A leghátsó sorban egyedül ült a negyedik barna. Mivel csak mellette volt szabad hely leültem oda.
- Szia! - mondtam. - Melodie Scott vagyok.
- Szia, Zayn vagyok. - mondta nem túl nagy lelkesedéssel.
Ezzel a beszélgetésünk abba is maradt, mert a srác elfordította a fejét és nem nézett többet rám.
Az óra borzalmasan unalmas volt. Biológia volt és a tavalyi anyagot ismételtük át. Nagyon szerettem a bioszt, ezért mindent órán nagyon figyeltem, de harmadszorra meghallgatni nagyon unalmas volt. Bezzeg az előttem ülők nagyon élvezték az órát. Folyamatosan beszélgettek, nem zavarta őket, hogy a tanár is benn van. Egyre jobban idegesítettek és váltak unszimpatikussá.
Végre kicsöngettek.
Gyorsan felálltam és kisiettem a teremből. Ma hál'istennek csak ezt az egy órát tartották meg, mert szeptember elsején az iskolai hagyomány volt sportnapot tartani. Nagyon szeretek kézilabdázni, de most semmi kedvem nem volt ott maradni, ezért elindultam hazafelé.
Az eső is elállt, ezért nyugodtan sétáltam hazafelé. Bedugtam az iPodomat a fülembe és ütemre lépkedtem. Észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül. Időközben az 5 idegesítő srác utolért és az én tempómban jöttek.
- Segíthetek? - kérdeztem enyhe megvetéssel a hangomban.
- Nézzétek! Bioszon nem hagytunk jó benyomást Melodie-ban. - nevetett Zayn.
- Hát nem igazán, és ha most megengeditek bemennék.
Pont elértünk a házukat, ezért kinyitottam a kaput.
- Váó! Milliomos negyed. Ez igen. Majd hívj el minket is. - röhögött a teknőcsrác.
- Örülök, hogy találkoztunk. - vetettem oda félvállról.
Gyorsan bementem a kapun, de annyit még hallottam, hogy a göndörke még ezt mondja:
- Gazdag csajszi! Holnap sem úszol meg minket!
A 3 barna és a szöszi előre mentek, de a répás maradt és csak nézett engem, majd ő is a többiek után ment.
- Ezt az év is jól kezdődik - gondoltam magamban és bementem a házba....