14. rész "Amanda"


- Mi volt ez? - kérdezte Louis és szétváltunk a csókból.
- Én nem hallottam semmit. - suttogtam.
- Lehet csak valamelyik beteg mászkál a folyosón. - vélekedett.
- Hmm...lehet...- ásítottam.
- Álmos vagy édesem? - kérdezte és karajait a derekam köré fonta.
- Egy picit füllentettem.
Igazából nagyon fáradt voltam. A mai nap eseményei teljesen felkavartak. Itt van előttem a suli egyik legjobb pasija és a karjaiban tart. Bevallotta, hogy szeret...kell ennél több? Tegnap ilyenkor még a földön feküdve vártam a halálra, most meg a világ legboldogabb és legszerencsésebb lánya vagyok. Mostantól mindent rózsaszínben fogok látni.
- "Picit". - nevetett. - Látom, hogy alig bírod nyitva tartani a szemeidet.
- De most nem akarok elaludni. - tettem a fejem a mellkasára és hallgattam a szíve ütemes lüktetését.
- Melodie! - szorította meg a derekam, ezzel még közelebb kerültem hozzá. - Annyi időnk lesz még, de ha most nem alszol, akkor holnapra nagyon ramatyul fogsz kinézni.
- De ha most elalszom, akkor te elmész és félek, hogy csak álmodtam ez az egészet. Nem akarom, hogy mindez csak egy buta kis álom legyen.
- Igazi vagyok. - mosolygott. - Ahogy te is és ez eddigi életem legszebb éjszakája.
- Az álombeli éned is ezt mondaná. - vontam fel a szemöldökömet.
- Akkor mégis hogyan bizonyítsam be, hogy nem csak egy álom vagyok? - kérdezte és a szája már olyan közel volt az enyémhez, hogy lassan ajkaink összeértek.
- Majd holnap, ha még mindig az enyém vagy akkor elhiszem.
- Csak holnapig legyek veled?  - villantotta féloldalas mosolyát.
- Dehogyis. - nyomtam egy puszit az arcára. - Ameddig akarsz. Meddig is akarsz?
- Hmmm...ezen gondolkodnom kell.
- Hahh...
- Ha veled lehetek az örökkévalóság sem lenne elég. mosolygott és lágyan megcsókolt.
- Tényleg mennem kellene aludni. - nevettem.
- Ennyire akarod, hogy elmenjek?
- Nem..., de muszáj lesz. -biggyesztettem le a szám szélét.
- Talán mégsem. - csillant fel a szeme.
- Mi a...? - kérdeztem, de több szó nem jött ki a számon, mert Louis felkapott az ölébe és beugrott velem az ágyba.
- A laptopom Louis! - sikítottam.
- Semmi baja nincs. - nevetett és kirakta a gépet az éjjeli szekrényre.
- Hál'istennek. - nevettem vissza.
- Most mondd, hogy nem volt vicces.
- Még jó, hogy puhára érkeztünk. De most mi értelme volt ennek?
- Gondoltam ha már ennyire nem akarod, hogy hazamenjek akkor itt is aludhatok. - mosolyodott el.
- Nem fognak keresni a szüleid?
- Nincsenek itthon. Konferencia útra mentek csak vasárnap jönnek haza.
- Mit fogunk csinálni ha reggel megjönnek az én szüleim?
- Majd kimegyek addig inni egy kávét és úgy csinálok mintha jöttem volna meglátogatni téged. Ne stresszelj mindenen!
- Nem stresszelek. - böktem vállba. - Te így fogsz aludni?
- Gondoltam ledobok pár cuccot. Mondjuk a farmert.
- Hmmm....- nevettem és viccesen lesütöttem a szemem a farmer szó hallatára.
- Milyen gonosz vagy! - nevetett. - Te is leveheted a nadrágod. - bökött a pizsim felé.
- Rajtam pizsama van..- nyújtottam ki a nyelvem.
- Nem tehetek róla, hogy nem készültem arra, hogy itt alszom.
- Nem boxerben és pólóban is tökéletesen megfelelsz. - mosolyogtam.
- Akkor meg shhh és menj arrébb, hogy elférjek.
Lehúzta magáról a nadrágját és lerakta a szobámban álló székre. Az ágyam nem volt túl nagy, de vele boldogan megosztottam. Még sokáig beszélgettünk, de annyira elfáradtam, hogy nem bírtam tovább ébren maradni. Fejemet újra a mellkasára tettem és hallgattam a szíve dobbanásait. Mostantól ez lett a kedvenc dallamom.
Éjszaka azt álmodtam, hogy Louis és én már megöregedtünk és a családunk körében ülünk. Ott voltak a srácok is. Liam, Zayn, Niall és Harry, de ők nem öregedtek semmit. Aztán mikor újra magamra néztem már én se voltam öreg és Louis sem. Aztán minden tiszta vér lett és felébredtem.
Mikor kinyitottam a szemem a hercegem már nem feküdt mellettem. Gondoltam, hogy lement a büfébe, ahogy megbeszéltünk, mert a farmerja már nem volt a helyén. Én is felkeltem és felöltöztem. A folyosón, szemben a szobám ajtajával volt egy kávéautomata. Keretem egy kis aprót és kimentem inni egy forrócsokit. Mikor megvettem az innivalómat egy pillanat alatt leforrázott amit ott láttam. Louis közeledett, a karján egy szőke cicababával és elmerültem beszélgettek. Én csak álltam ott és azt se tudtam, hogy mit csináljak vagy mit gondoljak erről az egészről. Már késő volt visszamenni a szobába...megláttak.
- Melodie! - jött oda hozzám Louis és megpuszilta vöröslő arcomat. - Ő itt Amanda Williams...a voltbarátnőm....