12. rész "A látogatók"

- Louis...én...- dadogtam és lesütöttem a szemem.
- Semmi baj...- mondta mosolyogva. - Én se bocsájtanék meg magamnak.
Nem tudtam mit válaszolni neki. Annyira szerettem még így is, hogy itt ül előttem, fogja a kezem és a bocsánatomért esedezik. Soha nem éreztem még ezt, hogy lehet annyira szeretni valakit, hogy az már fáj. Igen..fáj. Fáj ránéznem és látom, hogy az a fájdalom, ami arcán van, azt én okoztam. De nem mondhatom meg neki, hogy mit érzek iránta, hiszen ő egy szóval sem mondta, hogy szeret, csak azt, hogy fontos vagyok neki és érez valamit irántam. Lehet szeretni úgy, hogy közben nem akarod szeretni?
- Nekem tényleg mennem kell. - mondta. - Szia Melodie!
- Sajnálom Louis....mindent...- válaszoltam könnyes szemmel.
Nem szólt semmit csak odahajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Minden rendben lesz. - suttogta.
A könnyek patakként csurogtak le az arcomon. Nem akartam, hogy észrevegye, ezért gyorsan megpróbáltam letörölni őket, de meglátta. Két kezével gyengéden letörölte a könnyeimet, felállt és kiment a szobából.
Alig maradt időm levegőt venni, mert nem sokkal Louis távozása után újabb látogatóm érkezett. Nem volt mást, mint az én csupa szív, cserfes barátnőm, Maya. Azonnal a nyakamba vetette magát és úgy szorított, hogy majdnem eltörte a nyakamat.
- Hééé...Maya! Meg akarsz fojtani?
- Dehogyis. - mondta és engedett a szorításból. - Annyira aggódtam. Ne haragudj, hogy egyedül hagytalak. Soha többé nem fogok ekkora orbitális baromságot csinálni. Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Persze te kis lökött! - mosolyogtam. - Nem a te hibád, hogy ez történt. Ha ketten vagyunk is megtámadhatnak.
- De akkor is ... - sütötte le a szemét.
- A lényeg, hogy semmi komoly bajom sincs. Ha rendben lesznek az eredményeim holnap hazamehetek.
- Hál'istennek! - mosolygott.- Na de mesélj a megmentésedről.
- Tudtam, hogy ere vagy kíváncsi. - nevettem.
- Még szép! A legromantikusabb részeket meg ki akarod hagyni?
- Távol álljon tőlem. Meg amúgy is tudom, hogy mindenféle eszközzel ki akarod szedni belőlem.
- Ah...túl jól ismersz. - mondta színpadias hangon. - Mondjad!
Nem tehettem mást, muszáj volt elmondanom neki az egészet. Elmeséltem mindent a hideg macskakövön fekvéstől, a mellettem virrasztáson át, a bocsánatkérésig mindent.
- Istenem, de romantikus. Velem soha nem történik ilyen. - féltékenykedett.
- Örülj neki, hogy még nem próbáltak meg megerőszakolni.
- Jól van. Nem így értettem. És mit mondtál neki arra, hogy meg tudsz-e bocsájtani neki?
- Semmit. Nem tudtam mit mondani neki. Még mindig haragszom rá egy kicsit. - vontam meg a vállam.
- Melodie! Megmentette az életedet! Ha ő nem lenne ki tudja, hogy hol lennél már! A saját életének kockáztatásával mentette a tiedet és te ezek után még haragszol rá? Miért nem meséltél neki arról, hogy mit érzel?
- Azért, mert ős sem mondta, hogy szeret. Nem fogok futni utána.
- Ha jól értem, ha azt mondaná, hogy szeret te azonnal megbocsájtanál neki?
- Igen. - pirosodtam el. - Hiszen szeretem.
- Istenem te lány! Miért nem hiszed el, hogy mennyire szeret?
- Miből gondolod ezt?
- Melodie...azért bántott meg, mert félt attól, hogy elutasítod, aztán tegnap megmentette az életedet, egész éjszaka virrasztott melletted, bocsánatot kért még egyszer...ezek után még azt hiszed, hogy nem szeret?
- De akkor miért nem mondja?
- Fél. Képzeld magad az ő helyébe. Te meg mernéd mondani neki? Hiszen most sem mered.
- Igazad van. Annyira hülye vagyok.
- Dehogy vagy az. Biztosan be fog még jönni hozzád.
- De akkor is neki kell előbb mondania, hogy mit érez.
- Fogadjunk, hogy el fogja mondani.
- Rendben. Ha nyersz akkor 1 hétig mindent megteszek neked, de ha én akkor beismered, hogy nekem volt igazam.
- Állom a fogadást. - fogta meg Maya a kezem. - Jut eszembe. Harryre és Niallre haragszol még?
- Nem. - mosolyogtam. - Csak a barátjuknak segítettek. Soha nem haragudtam rájuk igazán.
Maya arca felragyogott, nyomott egy puszit az arcomra és az ajtóhoz szaladt. Ott visszafordult és mosolyogva mondta:
- Nekem most el kell mennem házit írni. Holnap jövök, addig itt hagyok neked egy ajándékot. A buszon találtam. - nevetett. - Biztosan tetszeni fog. Szia Mel! Holnap találkozunk..
- De...May...- szóhoz sem jutottam annyira gyorsan hadart.
Mikor kiment egy hatalmas csokrot láttam az ajtóban. A csokromban egy csomó vörös rózsa volt és valakik álltak mögötte.
- Szia Melodie! - mondták a csokor mögül.
- Sziasztok srácok! - mosolyogtam. - Gyertek elő nyugodtan..már nem haragszom rátok.
A hatalmas virágkavalkád mögül először egy göndör barna fejet, majd egy szőke kócosat láttam meg.
- Ezt neked hoztuk. - mosolygott Harry. - Köszönjük, hogy meg tudtál bocsájtani.
- Én is köszönöm, hogy itt vagytok. - mosolyogtam. - Hadd öleljelek meg titeket!
Először Nialltől kaptam egy hatalmas ölelést, utána pedig Harrytől. Mind a ketten olyan aranyosak voltak, hogy gondoltak rám. Ölelés után leültek az ágyam szélére és kérdezgetni kezdtek.
- Louis nagyon jó fej volt, hogy futni hagyta azokat a nyomorékokat. - szorította Harry ökölbe a kezét. - Ha ott lettem volna már nem élnének.
- Annyira megijedtem mikor Louis elmesélte, hogy mi történt. Örülök, hogy semmi bajod nem lett. - szorította meg Niall a kezemet. - Ha meg tette volna...
-  Nem tette meg...a lényeg, hogy most már sokkal jobban vagyok.
A fiúkkal még sokáig beszélgettünk, de sajnos nekik is menniük kellett, de megígérték, hogy holnap ha hazaértem átjönnek.
Időközben anya és apa is bejöttek. Hoztak vacsorát és apa behozta a laptopomat egy csomó filmmel, hogy ne unatkozzak este. Fél 8 felé ők is elköszöntek. Egyedül maradtam. A szobában saját fürdőm volt. Elmentem lezuhanyozni, átöltöztem, és kerestem magamnak egy jó filmet. Nyolckor bejött a főorvos és megnézte az eredményeimet. Azt mondta, hogy minden rendben van, így holnap mehetek haza. Mikor kiment elindítottam a filmet. Hirtelen azt vettem észre, hogy valaki ott áll a sötétben és engem néz...